Utolsó hónap

Azt hiszem, ott hagytam abba, hogy május utolsó hétvégéjén, amig a többi magyar elment a tengerpartra süttetni a hasát, én Mariborban maradtam, mert vizsgáznom kellett, de azért túrázni még én is elmentem két lengyel bratanki-val, meg egy bolgár tovarissal. Miután a hétfői vizsgám kifogástalanul sikerült, igaz ebből lett a leggyengébb eredményem, csupán 8ast kaptam, míg az összes többi 10es lett, kivéve egy 9est, de sztem még ez a 8as is 4esnek felel meg idehaza. Majd kiderül. Szóval, vizsgámat megírva, azon nyomban a hazai vizsgáimra kezdtem el készülni, mert csütörtökön már várt a Fővám tér és a vállalati stratégia vizsga, azt követő héten kedden pedig a logisztika. Dehát igyekezni kellett, mert csak ki kell élvezni minél többet Szlovéniából, ha már június végéig van szállásom. Pénteken irány vissza Mariborba, ahol a vonaton útitársam egy villanymozdony vezető tanonc volt, akitől igen sok érdekes dolgot megtudtam, de attól tartok ezek többsége csak számomra érdekes :)
Sajnos az utolsó hónap hátralevő része, már kevésbé zajlott eseménydúsan. Egymást követték a búcsú bulik, valamint az EB meccsek. Az EB-n játszó nemzetek valósággal megkergültek, amikor éppen kedvenc csapatuk játszott.
Egyik hétfőn, amikor is Dido (bolgár szobatársam) meginvitálta két honfitársát, akik Koperben tanulnak, kénytelen voltam átengedni a szobámat ennek a két bolgár leányzónak. Meg tudom érteni Dido-t, amikor amiatt panaszkodott, hogy itt ragadt Mariborban, és az egyetlen ember akihez bolgárul szólhat, az Zornitsa. Történt ugyanis, mint ahogy az rendszerint történni szokott, az első benyomás igencsak megcsalt engem is, és a 3. hónapot követően egyre inkább bizonyosodott be, hogy ez a lány nem éppen egy jó társaság. Már sejtettem én ezt akkor is amikor olyan dolgokban bizonygatta az igazát, engem lehülyézve, amihez köze sem volt, és amiről fogalma sem lehetett. Talán már említettem, hogy Blanka, egyik legkedvesebb szlovéniai magyar barátunk, aki magát magyarként mutatta be mindenkinek, mert sokan nem értették, hogy lehet hogy ugyanúgy cseveg magyarokkal mint szlovénekkel, megkapta Zornitsa-tól, hogy te nem magyar vagy, te szlovén vagy. Különös, mert éppen ő magyarázott arról, mennyire fontos, hogy egymást tiszteletben tartsuk, mert más különben folyamatos acsarkodások lesznek ember és ember, nemzet és nemzet között.
Bár az utolsó héten nem sokat mozdultunk ki közösen a városból, mert ellenben a közgáz karral a többieknek még júniusban sok sok vizsgájuk volt hátra, így ha valahova menni akartam, akkor máshonnan kerítettem magamnak társaságot, vagy csak egyedül mentem. Így történt, hogy elindultam felfedezni a város mögötti dombok közötti vidéket, amolyan Maribori rózsadombot. Útközben megint őzekbe botlottam, pedig még a város határán belül voltam. Sajnos ezen a területen nincsen különösebben túrázásra kialakítva az erdő, de futni azt lehet benne, és jó is!
Aztán az utolsó előtti hétvégén Peti jött ki meglátogatni Lacával és Laca haverjával, Abelárdóval, ugyanis kitaláltuk, hogy elmegyünk a Triglavra, megkoronázandó nekem a 4 hónapos szlovéniai tartózkodásomat.