Beruháztam

Lehet sokkal helyesebb lenne a becipőztem kifelyezés, ugyanis vásároltam két cipőt, az elmúlt hetekben. Egy szandált és egy túra cipőt. A szandált mert itt a nyár, és különben is kellett a tengerpartra, a cipőt pedig mert kell a túrázáshoz, amit még szeretnék néhányszor megejteni, amig itt vagyok. Mivel nekem hétfőn vizsgám van, nem tudtam a többi magyarral leutazni Koper-Portorožba, úgy döntöttem akkor túrázni megyek, mert nem fogok egész hétvégén betokosodni a koliban. Körbe kérdeztem a bevállalósabb embereket a koliban és össze is szedtem 6 embert, de aztán végülis csak négyen vágtunk neki, mert a finn lánykák visszamondták az utolsó percben. Így aztán Zornitsa-val, a bolgár lánnyal, Pawel-lel és Mikolajjal, két lengyel komával mentünk túrázni. A hegyig ezúttal busszal mentünk, mert nem volt kedvünk a z 5 kilométer aszfalt gyaloglás bevállalni tűző napsütésben. 11kor el is indultunk felfelé, és az egyébként megközelítőleg 5 kilométeres távot, mely alatt 1 km szintkülönbséget mászunk meg, sikerül másfél óra alatt megtenni. Legutóbb egy kicsit többet mentünk...mármint időben. Odafent elejtőztünk jó két órát, mivel csak én vittem elemózsiát azt testvériesen el is osztogattuk. Én ettem 2 szenyát ők meg egyet. A negyediket ma reggel ettem meg :). Pedig esküszöm én mindenkinek adtam volna egy egészet, de hát az egyik a szalámi miatt nyavalygott, a másik az uborkát nem szerette, a harmadik meg a kenyeret találta száraznak. Ezeknek se viszek legközelebb ennivalót... :)A kiadós ebéd után megnéztük a templom múzeumot és felmentünk a lezárt toronyba is, mert a kilátást kihagyni még sem lehetett.
Lefele már gyerekjáték volt a séta, de azért a libegőt még sem hagyhattuk ki, ha már egyszer ingyen visz le. Asszem valamikor ezt mégegyszer megismétlem, megpróbálom az egy órába belesűríteni a távot, úgyis edzeni kell a Triglavra...