Megérkezésem

Megérkeztem Mariborba...
Aki esetleg még nem hallotta, itt fogok tanulni a következő szemeszterben, nagyjából június végéig. Hogy miért éppen itt? Mert közel van, jó az egyetem, vannak ismerőseim és finomak a szlovén sörök. Persze ezt már csak zárójelben mondom.
Az ideérkezés egész jól ment, de persze zavartalan nem lehetett ez sem. Kocsival indultunk Szolnokról és még Székesfehérváron felvettük István, szintén itt fog tanulni és akiről igyekszem idővel képeket is megjeleníteni. Persze ahoz előbb meg kéne tanulni kezelni ezt a blogos dolgot.
Meg kell hogy mondja, enyhe meglepetéssel ért fel számomra, hogy a magyarországi út sokkal zökkenő mentesebb volt, mint a szlovéniai, ahol ugyanis utat építettek, nem is akárhogy. Még mi is, akik hozzá voltunk egy időben szokva a dunfaöldvári híd javításakor 10 km-esre felduzzadt kocsisorhoz is szívtuk a fogunkat, hogy fogalmunk sincs mi a fenéért állunk a semmi közepén, ahol a kamionsornak a végét sem látni. Szóval körforgalmat építettek és araszolgattunk a kamionok között, mert azt persze elfelejtették megemlíteni merre lehetne elkerülni. Mi persze megpróbáltuk és nyertük durván 500 métert miközben megszemléltük Beltinci zegzugos utcácskájit. Szóval nyugodtan konstatáltuk, hogy hiába az euró, ez az ország sincsen még készen.

Maribor egyébként egy kedves kis emberléptékű város, Szlovéniában a második legnagyobb. Nagyjából 117.000-es lélekszámából 26.548 (wikipedia, 2007) az egyetemen tanul. Szóval ha valami az semmiképp sem állítható róla, hogy unalmas város lenne. Jelenleg, és remélhetőleg végig is koliban fogok lakni, pár perc sétára a belvárostól. A szobatársam egy szlovén srác, elsőéves informatika hallgató. Sajnos attól tartok sikerült már első nap megutáltatnom magamat vele, mert a barátnője volt nála, aki csak egy napra utazott fel a szünidő alkalmával. Majd kiengesztelem valahogy a félév során...Mármint a srácot...
Amúgy mindenesetre nagy az élet a kollégiumban. Épp a mosdó felé tartottam, amikor rám szólt valaki szlovénul, amiről persze fogalmam sem volt mi célból teszi :) Aztán kifejtette angolul, hogy óvszert szeretne tőlem kérni...el kellett szomorítsam.

Nagyon remélem, hogy sok izgalmas élményről adhatok még számot itt a blog hasábjain. De addig is szeretnék mindenkit megnuytatni, hogy még NEM ÉHEZEM! :) És a közelljövőben sem tervezem, hogy éhezzek!

Ölelek és puszilok mindenkit!
Tomi