2008. április 26., szombat

Ljubljana

Hosszas töprengés után, hogy ugyan mit is kellene kezdeni a szombati nappal úgy döntöttünk, hogy elvonatozunk Ljubljanába. Az utazás apropóját igazából az adta, hogy éppen itt vannak Ági kollégánk barátai, és szerettek volna elnézni a fővárosba. Autópályán nem is nagy kitérő, hiszen autóval jöttek, de vonattal legalább 2 és fél óra, egy átszállással, mert ugye szegény külföldi cserediák nem menni InterCitySlovenija szupergyors vonattal. De még így is a múltkor már bemutatott klassz egyterű vonatokkal mentünk. Ha valaki egyszer rászánja magát, hogy 8-9 órát vonatozzon Budapestről Ljubljanába, az lélegzetelálító tájakon utazhat keresztül Celje és Sava között. Celjétől a Savinja, míg Zidani Most után a Száva völgyében gyönyörködhetünk. Zidani Most magyar fordításban kőhídat jelent, ez az egyik legfontosabb vasúti csomópont Szlovéniában, mert több fontos vasútvonal fut itt össze, meglehetősen lehetetlen földrajzi viszonyok között. Például itt találkozik a Ljubljana-Maribor-Graz és a Ljubljana-Zagreb vasútvonal, de a Bela Krajina régiót összekötő vasútvonal is ide fut be. A völgy nem csupán természeti látványa miatt lenyűgőző, de például itt találjuk Európa legmagasabb kéményét is, a Trbovlje hőerőmű (szén??) 360 m magas kéményét. Ekkora magasságra azért volt szükség, hogy kivezesse a völgyből a szennyezést.
Időközben többször is záporba futottunk a vonattal, így aztán eléggé valószinűvé vált, hogy városnézésre nem éppen a legalkalmasabb napot találtuk meg. Az időjárás jelentés szerint 17 fok és szorávnyos zivatarok voltak megjósólva, de ezek rendszerint eddig mindig nagyon túlzónak bizonyultak. Ezúttal nem, mert a 14 fokban igencsak fagyoskodtunk már a végére, és alighogy megérkeztünk elkezdett zuhogni, szerencsére csak rövid időre, de arra éppen elég volt, hogy ne legyen meleg és hogy ne süssön a nap.
Ljubljana. A legenda szerint Jason herceg az aranygyapjú keresése közben felhajózott az Argó hajó legénységével a Fekete-tengertől egészen idáig és itt aztán megküzdött a hegyet őrző szörnyeteggel, a sárkánnyal és bár a legenda itt kihagy néhány releváns információt, a város egyszercsak meg lett alapítva. Mindenesetre ez a sárkány, ma Ljubljana címerállata és több helyen is fellelhető, legföképp a Zmajski Most-Sárkányhídon, melyet eredetileg Ferenc József hídnak neveztek. Itt egyébként 4 Süsü is található, plusz sok sok apró griff madár. A hídtól nem messze található a piac, ahol őstermelőktől, virágárusokon át, kínai boltosig minden megtalálható. Itt van a Plečnik (a szlovén Ybl Miklós) által tervezett árkád sor, a 3-as híd, meg Prešeren szobra, aki a szlovén nemzeti himnuszt írta. A szlovén himnusz röviden összefoglalva a következő: "Áldja meg Isten azokat az országokat, akik vágynak és tesznek a dicső napért, amikor a Földön nem lesz több háború és küzdelem. Akik ezt látni vágyják, azok mind szabadok, és ne legyenek többet ellenségek, hanem jószomszédok." Nagyjából ez, nyers fordításban.
A városnézést a Prešeren tér után a városházával és a várral folytattuk. Útközben két násznéppel is összefutottunk, 2 menyasszonyt is láttunk, szóval biztosan jó szerencsével fogunk járni. A várban odafent megcsodáltuk a kilátást, én jómagam próbáltam beazonosítani a már meglátogatott épületeket, a Parlamentet, a kongresszusi kp-t, a sörgyárat, stb. A várat egyébként nemrég kezdték el felújjítani, helyenként még láthatók az építkezés maradványai, de belülről van egy két ocsmány beton foldozmány is rajta, ami legalább felér egy Hilton szállóval a Halászbástya mögött.
A vár után leballagtunk a Ljubljanica folyó-csatorna melletti kávézó sorhoz, hogy kis energiát öntsünk magunkba, mielőtt folytatnánk a túránkat, és hál istennek még a nap is kisütött egy pár perc erejéig. Ezek után átkeltünk a csatornán, ami egyébként teljesen le van szabályozva, a folyó fő folyása elkerüli a belvárost, így az árvízveszély kizárva. A Kongresni trg-ön megnéztük az egyetem és társait. Aligha tudják sokan, de amikor az Európai hatalmak legyőzték Napoleont és összehívták a Szent Szövetséget, annak első ülését Laibachban, azaz Ljubljanában tartották. Innen kapta ez a tér is a nevét. Ezek után kihagyhatatlan volt a Parlament megtekintése, amely lényegében tükrözi is Szlovénia történelmi státuszait, igazi országgyűlése soha nem lehetett, így aztán erre a célra egy, az 50-es években felépített szocialista kocka szolgál, amit a könyv szerint direkt parlamenti célra építettek fel, igaz az még Jugoszlávia országháza volt. De arra kétségtelenül büszkék, hogy csak hazai alapanyagból építették fel, semmi másból. Ezenkívül van ezen a téren egy kongresszusi központ ami tényleg annyira csúnya, hogy inkább nem is tennék ide róla képet.
A Parlament után parkot mentünk megnézni. Útközben egy csapat focidrukkerbe botlottunk, akiket nagyjából kétszer akkor létszámú rendőrség kísért, plusz lovasrendőrök. Nem is értem, akárhova megyek, mostmár mindenhol rohamrendőrökbe botlok. Legutóbb amikor Pesten voltam, akkor is botrányoztak, itt is, pedig van vagy 600 kilométer és egy határ a két város között.
Nem messze innen átsétáltunk a városi parkon, ahol Föld napja fotókat állítottak ki, de itt általában mindig van valami kiállítás. Emlékszem, amikor legutóbb voltam itt, akkor is természeti fotók voltak ezen a helyen. Alapból nem egy nagy látvány a park, de mégis eltöltöttünk fényképezkedéssel legalább fél órát, mert a park közepén álló kastély előtt van négy kutya szobor, ahol az egyik útikönyvem szerzője van lefényképezve, amint ül a kutyán. Ezt a képet próbáltuk reprodukálni, amint megkapom a képeket, szavazásra bocsátom őket, hogy melyik hasonlít legjobban az eredetire.
Mivel nem akartunk az éjszaka közepében hazaérkezni, meg különben is tanulni kellett még, a 18:50-es vonatot el kellett, hogy érjük, ezért a park látogatást követően belőttük az állomást, mint következő úticélt. Útközben még megettünk egy bureket ami afféle rétes tésztában kisütött húsos/sajtos/zöldséges tekercs/puffancs/akármi, nagyon elterjedt az egykori Török Birodalom területén, vitatkoznak is, hogy akkor ez most szláv, vagy török eredetű.
Az uzsi után vonatra ültünk, és haza jöttünk. Következő kiruccanásunkat a hét elejére tervezzük, lehet elmegyünk Grazba, de még törjük a fejünket, hogy vajon kocsival, vagy vonattal érje e meg jobban. Szerdán pedig irány Sarajevo!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

az utóbbi pár postnál már nem voltak kommentek, gondoltam írok vmit:D hello tomika:) Pappa

László Tamás írta...

Nem is értem, pedig mások is jelezték, hogy írnának de nem jelenik meg, de amit kapok megjegyzést mindig közzéteszem. Szerintem valamit nem mindenki csinál jól :(

Névtelen írta...

hat a a szóellenőrzes például nekem se jön össze mindig elsőre.. olyan hülye képet tesznek be néha P