Gradec\Graz

Amióta itt vagyunk Mariborban, azóta már kétszer kerekedtünk útra, hogy saját magunk által szervezet úton fedezzük fel a környéket. Eddig ugy voltunk már Celjében és Ljubljanában. De ezúttal kicsit nagyobbat gondoltunk és gondoltuk kinézünk a szlovén határokon kívülre is. Így esett a választás Grazra, hiszen alig 50 kilométerre van Maribortól északra. A szervezés elég ad hoc sikeredett újfent, hiszen vasárnap este még nem tudtuk, hogy kocsival vagy vonattal menjünk. Végülis, mivel kocsit nem kaptunk, maradtunk a vonatnál. Egyébként már ez is örvendetes, hogy megéri megfontolni, hogy a kocsi bérlés helyett vonattal menjünk. Kocsival fejenként olyan 20€-ra jött volna ki, a vonat pedig 6 fő felett 17,20€ a retúr. Mivel nem találtunk kocsit, reggel 10kor felsorakoztunk a maribori állomáson, hogy jegyet vegyünk. Pisu persze megint utolsónak érkezett, mint szombaton, amikor Ljubjanába mentünk, csak akkor annyira utoljára jött, hogy le is késte a vonatot. A jegy valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag csak 11,60€-ba került, és ezzel igazából semmilyen autó bérlés nem tudott volna versenyezni.
A vonat, CroatiaIC egyébként Zágrábból érkezett, és ment egészen Bécsig és éppen Mariborban szerelték szét valamilyen érthetetlen okból kifolyólag. És hogy lám, van értelmetlen jelenségek tőlünk nyugatra is. Mariborban cseréltek egy mozdonyt, az húzott minket kb 10 km-t a határig, ott megint szétkapcsolták a vonatot, és rákapcsoltak egy osztrák mozdonyt. Ha egy háromáramnemű osztrák mozdonyt elküldtek volna Mariborba akkor megállás nélkül át lehetett volna menni a határon, akkor jó 20 percet megspóroltunk volna. (Amúgy utána néztem, már gyártásban vannak ezek a mozdonyok 2006 óta, 1216 141-150 sorszámmal. Ezt csak érdekességként teszem hozzá, hogy bár Szlovénia 70 évig volt az SzHSz-Jugoszlávia tagállama, mégis teljesen más a áramrendszere a vasúti felsővezetékeknek mint pl Horvátországnak, Boszniának vagy Szerbiának)
Ausztriában amúgy szenzációsan gyorsan mennek a vonatok. A Maribor-Graz távolságot 1 óra alatt tettük meg, és abból ugye 20 perc a határ. Ami a Bp-Hegyeshalom vonalon nem lehet megcsinálni az az, hogy 140-nél kihajolni az ablakon, mert ott csak IC vonatok mennek ilyen gyorsan. Itt pedig régi tipusú, lehúzható ablakú IC-k közlekednek. Így aztán pillanatok alatt megérkeztünk Grazba, bár előtte a rendőrség még elkérte a személyinket, mert kerestek valakit. Egy fickó kezében laptoppal egyensúlyozott, majdnem leejtette, úgy irta be a személyi adatainkat. Nem minket kerestek.
Graz/Gradec. Stájerország tartományi székhelye, 287.000 lakosával Ausztria második legnagyobb városa. Neve etimológiailag a szlovén Gradec, "kis vár" elnevezésből eredeztethető. 2003-ban Graz nyerte el az Európa kultúrális fővárosa címet, belvárosa az Unesco világörökség részét képezi, mivel Európában itt őrizték meg a hagyományos régi belvárosi képet egyik legjobban. Talán nem mindenki tudja, de Graz magyar testvér városa Pécs, 1989 óta, a szlovén pedig éppen Maribor.
A vasutállomás kicsit kintebb van a belvárosból, kellett gyalogoljunk olyan 15 percet míg beértünk, mert nem jutott eszünkbe, hogy lehet a vonatjegy érvényes a tömegközlekedésre is, ahogy az például Bécsben van. Ahogy megfigyeltem, Graz a villamosok városa. Ennyi villamost én még Pesten sem láttam. Egymást érték a megállókban a vilik, szinte sűrűbben jártak mint a Nagykörúton. Ha már a villamosoknál járok, akkor elmesélem, hogy itt számomra igazi etalon belvárosi közlekedést tapasztaltam. Kocsik kitiltva a belvárosból, sétáló utcán csak a gyalogosok, és őket kergetik a villamosok. Éppen olyan mint egy századfodulós fénykép, ahol az ember szinte hallja a villamos csengetését, hogy elzavarja az óvatlan gyalogosokat. Itt megelevendik ez a kép. Annyi különbséggel, hogy míg például a pesti villamosok csengetését minimum szívrohamot kell kapni, szinte ordítva kerreget, itt amolyan kedves kling egyszer, és már szabad az út. Egyébként a grazi vasútállomás is megér egy mesét. Valójában ez nem is vasútállomás, hanem egy plaza szerűség. Vannak itt butikok, egy spar, McDo, utazási iroda. És persze nem holmi PPP keretében építik itt, hanem az ÖBB Immobilien tulajdona. Az állomáson felszerelkeztünk szükséges tursztikai brossúrákkal, és belevetettük magunkat a belvárosba.
Graz a Mura mellett fekszik, ami éppen a város központjában folyik keresztül, Így több lényeges látnivaló is a folyó közelében fekszik. Első meglátogatott látványosság a grazi művház volt, ami eléggé avantgárd jellemzőkkel bír, messziről egy nagy kék tüskés harcsára emlékeztet, amint cuppog a város felé. Bár a hétfő szünnap, mint minden rendes művelődési intézményben, mégis sikerült bemennünk, mert éppen nyilt nap volt diákoknak, így aztán kőrbenézhettünk hogyan rakják össze a következő kiállítás elemeit.
A művház után megnéztük a kis mesterséges szigetet a Mura közepén, ahol egy puccos kávéház is található, de még nem éreztük magunkban az áldozatot, hogy megérdemeltük volna a kávét, ezért aztán nem is fogyasztottunk. Ellenben rögtön a hegynek vettük az irányt és felmásztunk a várba. Pontosabban a lányok inkább a liftet választották, mi hárman fiúk és Zornitsa a lépcső melett döntöttünk. Ja, ezt még nem is mondtam el, hogy kik voltunk. Ugye 6-an magyarok, Erika kivételével az összes magyar lány lány, 3an fiúk és Zornitsa, bolgár barátosnénk, akinek még mindig vannak eléggé idegesítő kijelentései, ha a nemzetiségi problémák jönnek elő, e ettől függetlenül kedveljük nagyon.
A lépcső egyenesen az óratoronyhoz, Graz egyik jelképéhez vezet bennünket. Innen kezdtük meg mászkálásunkat a várban, ahol nagyon látványos parkok, szép szobrok és jó állapotú épületek vannak. A várjellege már eléggé elveszett, de a falak még azért megvannak. A Schlossberg 475 m magasan van, így eléggé kiemelkedik a városból, és nagyon szép kilátás nyílik mindenfelé. A várban töltött jó másfél órás séta után visszaballagtunk a hegy lábához, ahol is felszálltunk a hegy gyomrában kanyargó kisvasútra, ami sokkal inkább lenne nevezhető mesevasútnak. A vasút történetét sajnos nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy a védelem miatt fontos hegy belsejébe fúrt alagutakat alakították át látványossággá és az Grimm mesékből ismerős figurákat, történeteket tekinthetjük meg egy kb 2 kilométer hosszú pályán. A vonatozást követően megindultunk, hogy megnézzük a belvárost. A városháza csak egy 5 percnyi sétára volt. Eddigre már eléggé megéheztünk, így aztán nekiestünk egy sütödés bódénak. Mivel a választási lehetőségek között szerepelt mindenféle kolbász, például volt debreziner, ami nyilván a legcsípősebb volt mind között. Mi mégis inkább a Leberkäse mellett döntöttünk, mert már elültettem a többiek fülébe a bogarat, hogy azt milyen jó enni. Köretnek kértünk még egy kis osztrák sört és egy nyalatnyi Jägermeistert, csak a fénykép kedvéért :) Az uzsonna után megindultunk az utcáknak, de annyi látnivaló volt, hogy egész biztosan nem tudtunk megnézni mindent, mert alig 3 óránk volt a vonat indulásáig. Például a fegyvertárat meg sem tudtuk nézni, pedig az mindenképpen megérte volna. Sebaj. Majd legközelebb :) Menetközben betértünk egy Eurosparba, aminek jelentésére még nem sikerült rájönnöm, hogy miért tér el a spartól, vagy az interspartol. Várom a kommenteket. Szóval a boltban rácsodálkoztunk, hogy létezik sörből olyan is hogy kínálat. Ugyanis Szlovéniában ezt a fogalmat nem ismerik. Van egy polc sor, annak fele Laško, a másik fele union, union klub, és ahol még van híjja, oda is Laško-t tesznek. Külföldi sört valami sarki polcon talál az ember, de kizárt, hogy hűtve. Hát itt legalább két sor volt csak sör, igaz a boros részleg lényegesen szegényesebb. Ez viszont Szlovéniában óriási. Ahány régió, mind termeli a saját borát. Van is bővel belőle. De ami miatt mégis betértünk a boltba, az az volt, hogy beszerezzünk egy termetes adag Leberkäse-t. Vettünk is egy kilós adagot. Amúgy, akik nem ismerik, a Leberkäse olyasmi mint a párizsi, csak nincs 80%-os víztartalma, és ki lehet sütni rendesen, nem töpped össze, és ugyanúgy eszik mint a virslit, mustárral, sörrel, kenyérrel.
A tartalmas városnézést követően visszaindultunk az állomásra, én még beszereztem egy kis brezelt (perecet) és vajat, amit be is falatoztam bicskával az úton hazafelé a hypertiszta intercity vonaton :)
Ma este útnak indulunk, legközelebb vasárnap jelentkezek, amikor is már hazaérkeztünk Boszniából. Már előre félek, hogy hogy leszek képes az úton aludni. Asszem török kávé fogja tartani bennem a lelket, amit reggelre ígértek be nekünk :)

Fin