Podim Konferencia

Pénteken egész nap egy konferencián vettünk részt, mivel Entrepreneurship (Kisvállalkozások gazdaságtana) című tárgy oktatója, Rebernik prof. meghívott bennünket is, hogy vegyünk részt, adjuk a tömeget és értékeljük a látottakat, hallottakat. A konferencia helyszínéül Maribor legexkluzívabb szállodáját választották, a Hotel Habakukot, ami egy 5 csillagos szálloda, közvetlenül a Pohorje lábánál a város felé néző sípálya végén. Végre egyébként eljutottunk ide is, most már tudjuk hogyan kell eljutni a Pohorjéhoz, ha fel akarnánk menni a hegytetőre. A sífelvonók még mindig járnak, pedig az ember azt hinné, hogy ha nincsen hó, akkor síelés sincs, de a helyzet csalóka, mert a hegy túl oldalán állítólag 50 centi hó van még.
Szóval a konferencia. Ez egy nemzetközi találkozó volt, jöttek Európa legtöbb országából, több híres előadó is volt állítólag, a témakör a hálózatok ereje, többnyire az egyetemek-vállalkozások viszonyáról, spin-off modellekről, egyetemi platformokról, ipari parkokról, innovációról stb volt szó. Sajnos az első előadást kishíján át aludtam, mert előző nap sport napot tartottam, ami futás-konditerem-szauna kombinációban valósult meg, és mivel a szaunát este 11ig béreltük ki elég sokára értünk vissza a kollégiumba, amit csak tetézett, hogy Dido-val sakkpartiba kezdtünk a szaunában, amit fél 1kor fejeztünk be...és csak ezután mentem aludni, 7kor meg már mentünk a konferenciára.
Szerencsére a második előadás sokkal érdekfeszítőbb volt, jobban is értettem amiről beszélt az ipse, a turkui (Finnország) egyetem és a környező vállalatok viszonyáról. Vicces volt hallgatni, hogy felsorolja, hogy Finnország így, Finnország úgy, legjobb a világon az oktatási rendszerük, de hogy az egyetemi rendszerük egy fabatkát sem ér. Ja, és persze náluk lakik a Télapó...
A további agóniától a kávészünet mentett meg, soha nem voltam nagy kávé ivó, de most úgy megörültem a kávénak, mint még soha. A prof már jó előre figyelmeztetett bennünket, hogy mint a közgazdaságban sem létezik, úgy nekünk sem jár ingyen ebéd, csak ingyen kávé. Sőt a második kávészünetben ingyen croissant is járt, és komolyan mondom, csak szánakoztam magunkon, amint látom a diáksereget (nem csak mi voltunk ott vendégek, hanem szlovén gimnazista csapat is volt ott...azok sokkal rosszabbak voltak :)) megrohamozni a péksütis asztalt és ölre menő harcot vívni az utolsó megmaradt croissant falatokért.
Az első kávészünet után különvonultunk kisebb termekbe, ahol 12 perces prezentációkat tartottak különböző phd aspiránsok, egyetemi oktatók, vállalatvezetők, és lehetett őket a végén kérdezni. Itt is számos témakörben voltak előadások, például vidéki lakosság megtartása, foglalkoztatása saját üzemeltetésű hálózatok segítségével, vagy kisvállalkozások nemzetközi adatbázisa, és az utolsó előadás egy Corvinusos lányé volt, aki arról a "spin-off" modellről tartott előadást amiben Petiék és kapták a támogatást a +forrás elindításához. Nem tudtuk igazából előtte, hogy kik fognak előadni, csak láttuk, hogy magyar lesz, de amint berakta a prezentációt és felbukkant a közgáz képe, felugráltunk ülő helyzetünkből a Pisuval. Egyébként minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy a legjobban ez az előadás tetszett és szerintem a többi résztvevőnek is mert rengeteg kérdést intéztek hozzá. Aztán a program végeztével odamentünk hozzá és beszélgettünk. Ekkor vettem észre, hogy az egyik lány, aki akkor éppen elkezdett babrálni a számítógéppel, nagyon ismerős, és ahogy jobban megnéztem, kiderült, hogy Andrea volt az, akit szintén a 2006-os nyáriegyetemről ismerek. Szóval egyel nőtt az itteni régi ismerősök száma.
Este Sanja azt a kérdést intézte hozzám, megyek e a Sunny-nak a szülinapi bulijába, és mivel azt mondta, rengeteg AEGEE-s lesz ott, természetesen elmentem. Valóban, a legtöbb embert akit korábban ismertem, ott volt. Ott volt Purgaj is, akivel olyan vicces élményem volt, hogy reggel amikor mentünk a konferenciára, épp beállt a busz a megállóba és elkezdtünk rá felszállni, de a szomszédos megállóban állt egy srác aki borzasztó ismerős volt nekem, szólok Zornitsanak, a bolgár lánynak, hog ynem tudja miért ismerem én azt a srácot annyira, ő meg a busz ajtóból kiabált vissza, hogy Purgaj!!! Szóval ez a nap teljes egészében a régi ismerősök újra felfedezéséről is szólt :)

Látogatók

A hétvégére meglátogattak szolnoki barátaim, Andriska Peti, Csiki Tomi és Kiss Gabi. Eleinte úgy egyeztünk meg, hogy csütörtök este jönnek mind a hárman, de végül Csiki és Gabi úgy döntöttek lejönnek már szerdán este. Az elszállásolásukat igyekeztem a lehető leghatékonyabban megoldani, így ismerősöket kértem meg arra, hogy hadd aludjanak a szobatársuk éppen használaton kívüli ágyába. Szerencsére ez semmi gondot nem okozott, és mind a hármójuknak jutott fekvőhely, senkit nem kellett a földön elszállásolni.
Sajnos azonban még nem vagyok itt olyan rég óta, hogy több napos programot szervezzek a látogatóknak, így most sem sikerült a legtartalmasabb hétvégét összehozni. Ebben sajnos az is eléggé közrejátszott, hogy az idő meglehetősen elromlott, péntek este már havazott, szombaton pedig valósággal szakadt a hó. Emellé ráadásul be is náthásodtam, és alapesetben egész biztosan az ágyat nyomtam volna 2 napig, de most ezt még sem tehettem meg. Még kész szerencse, hogy Peti hozott magával néhány tasak NeoCitránt és ezt a saját összemorzsolt fokhagyma pálinkában feloldva receptemmel párosítva valósággal csodát tett. Most már gyakorlatilag kutya bajom...
De ennek ellenére igyekeztem azt kihozni a hétvégéből amit lehetett. Csütörtökön körbejártuk a várost, megmutattam a legfontosabb látnivalókat és érdekességeket, felolvastam a tudnivalókat az utikönyvből. Balázs, aki szintén tanulni van kint, és ő is a kollégiumban lakik (nem mellesleg hozzá szállásoltuk be Csikit) egész nap velünk volt, segített a város mutogatásban. Megmutattam a srácoknak a kuponos ebéd rendszerünket itt Mariborban, asszem ez nekik is legalább annyira bejött mint nekem. Pénteken, amikor már Peti is velünk volt mexikói, szombaton pedig Balkán étteremben ettünk. Ide már jött velünk Bea is meg Ági is, akik szintúgy itt laknak a koliban, de ők jogot tanulnak.
Egyébként többnyire esténként bulizni is együtt mentünk el, kivéve péntek este, de akkor Erasmus buli volt a Bongosban, így a legtöbb külföldi ismerősömet be tudtam mutatni. Amikor meg éppen nem bulizni voltunk és nem is aludtunk akkor vagy filmet néztünk, vagy bevásárolni voltunk vagy kártyáztunk. Jó lett volna még minimum egyszer felmenni valamelyik közeli hegyre, de a rossz idő miatt ez nem igazán jött össze, így aztán csak első éjszaka mentünk föl a Piramidára, de onnan legalább jól nézett ki a város kivilágítva, a Pohorje már nem is igazán jöhetett szóba. Egyébként a havazás miatt úgy néz ki kicsit megnyúlik itt a síszezon, ami számomra nem különösebben örvendetes, mert semmi sícuccom nincs itt :( Sajnos.

Gorenjska régió

Miután csütörtökön megvolt a zágrábi kirándulás, pénteken reggel újfent buszra szálltunk, mert egy másik nemzetközi diákokkal foglalkozó iroda, az ESN szervezett nekünk egy kirándulást, és elmentünk Szlovénia Gorenjska nevezetű régiójába. Első utunk Kranj-ba vezetett, ahol fel kellett volna vegyünk néhány másik Erasmusos hallgatót, de végülis valamiért ez meghiúsult, és feleslegesen mentünk be Kranjba. Egyébként este ugyanide jöttünk vissza, hogy itt aludjunk. A kényszer kitérő után tovább folytattuk utunkat Planica felé. Erről a helyről azt érdemes tudni, hogy a világ legnagyobb siugró sánca, de mivel elég régi, nem kis sétát kell megtenniük a siugróknak felfelé. Eleinte azt hittük a legaljáról is gylog mennek fel, de úton elfele észrevettük, hogy van fölfele sikló, de a legfelső részt akkor is csak gyalog tudják megközelíteni. Egyéb iránt, itt állították be a jelenleg érvényes világrekordot is, amit a mostani döntőben alig 2 méterrel múltak alul, tehát majdnem elérték. És bármikor, amikor amikor átugrották a 215 métert lejátszották a "Planica, Planica, [sznezsiné, krájicá]" nótát, ami azt jelenti, hogy Planica, Planica, a síugró sáncok királynője. Ilyenkor mindig egyfajta népünnepély vette kezdetét, ami nélkülözhetetlen is volt, mert miután a nap elérte a szirtet, már rögtön érezni lehetett, hogy hideg van.
A bajnokság végeztével Kranj felé vettük az irányt, hogy elfoglaljuk a szállást. Estére disznótorossal "kedveskedtek" nekünk, amit nagy duzzogva ugyan de letoltunk, de még a szlovén szervezők is panaszkodtak, hogy rosszul készítették el :(
Másnap kilenckor indultunk Vintgar felé, ami egy folyó által vájt szurdok, nagyon meredek sziklafalakkal, amik helyenként több száz méterre magasodtak fölénk. Sajnos épp olyan időpontban voltunk ott, amikor eléggé kevés víz volt a folyóban, és ez szerintem látható is, hogy a vízesés lényegében alig csordogál...Viszont rengeteg ritka virág bújt ki éppen ezekben a napokban és ezeket viszont aligha lehet máskor látni. Mi magyarok egyébként, miután éppen március 15-a volt kitűzük magunkra a kokárdát, amit egyesek érdeklődve figyeltek, és kérdezték mire van az...Tartottunk persze történelem órát is :) Vintgar után ismént buszra szálltunk, és Szlovénia második legmagasabb vízesése felé vettük az irányt, ami történetesen a Száva forrása is egyben. Sajnos ismét egy kis csalódást kellett átélnünk mivel a "száraz" évszak miatt csak egy kis csermely csordogált le a magasból, de azért megnyugtattak minket, hogy ennél lényegesen jobban néz ki, amikor sok víz folyik le rajta. A két alábbi képen látható is a különbség:

Ahhoz hogy ide feljussunk a Vintgar-tól, el kellett haladjunk a Bohini tó melett. Így aztán a három célpontból, amit Gabi felhozott már csupán a Skocjanske Jame hiányzik, de angyon bízom benne, hogy oda is eljutunk előbb vagy utóbb :) A vízesés egyébként nincs messze a parkolótól, és oda remekül kiépített lépcső soron lehet feljutni, aki erre jár semmiképp se hagyja ki, mert nagyon klassz látvány...
A vízesés után ebédelni indultunk a bledi-tóhoz. A prgram szerint csónakázás és ebéedelés volt betervezve, de mivel túl sokan voltunk, így kétfelé osztottuk a társaságok és amig az egyik fele ebédelt, addig a másik fele csónakázott. Aki hallott már a bledi-tóról az elhiheti, hogy a világ talán legszebb tava, kristálytiszta vizével és egy imádnivaló kis szigettel a közepén, ami nem mellesleg Szlovénia egyetlen szigete. A szigeten egyébként egy apátság található, ahol esküvőket szoktak tartani, mert van ott egy harang, amit a legenda szerint ha megkongatnak, teljesül minden kívánság. De persze a harang megkongatásáért fizetni kell, így én kihagytam, ahogy közülünk mindenki :) A csónakázás egyébként nagyon mókás volt, mert mi egy 4 személyes csónakban mentünk aminek a kapitányának kinveztem magamat. Odafele én eveztem egyedül és természetesen megérkeztünk épségben, de visszafele változtattunk a névsoron és úgy döntöttünk hogy a 3 lányt, Ágit, Beát és Erikát én menekítem ki a szigetről. Persze a lányok is meg akarták csillogtatni evező tudásukat, így aztán menetközben több ízben is halál közeli élményben volt részünk, amikor is a lányok helyet akartak cserélni velem az evező bakon, de végülis épségben megúszuk, pontosabban szólva, úsznunk azt nem kellett. A végére én már csak hátra dőltem a hátsó ülésen és naviáltam a lányokat, hogy akkor most melyikőjük húzza meg erősebben, merre kanyarodjunk éppen :) De a lényeg, hogy épségben, és Ágit leszámítva szárazan értünk partot, mivel ő ült a hajó orrában és oda néha-néha bizony csapódot a lapát által felvert vízből. Az ebédhez meg még annyit akarok hozzáfűzni, hogy már előre figyelmeztettem a többieket, hogy ne várjanak túl sokat, mert emlékeim szerint, amikor is legutóbb itt ovltunk ez a környék Blednek a gettósabbik része, és még itt is egy vagyonba kerül bármilyen étek. 2 éve az olasz srác kért milánói makarónit de két falat után azt mondta, hogy ez nem milánói, meg nem eszi, kéri vissza a pénzét...nem kapta. Most mi ugyan nem milánóit, hanem rántot csirkeszárnyat kaptunk de igazából több csont volt rajta mint hús, és ez most tényleg nem amiatt volt, mert nem tudok csirke szárnyat enni, hanem mert tényleg mindenki erről panaszkodott :)

Ezzel nagyjából le is zárult a hétvégi kiruccanásunk, de a programban még benne foglaltatik egy kis tutajoszás valahol a Dráván, vagy a Murán, de az időjárás miatt lehet későbbre lesz halasztva.
Vasárnap este nemzetközi vacsorát rendeztünk a helyi ifjúsági klubban. A magyar csapat paprikás csirkét, tojásos nokedlit és csokis kókuszos golyókkal készült. Még a program kezdete előtt meginterjúvolt minket a helyi tévécsatorna, és demokratikusan el lett döntve, hogy akkor én fogok nyilatkozni, ami már csak azért is volt kellemetlen, mert én futva jöttem át a mi kolinkból ide a város túlsó felébe, és még lihegtem kicsit, remélem annyira nem leszek gáz látvány :) Egyébként a paprikás csirkét mindeni nagyon dícsérte, ami azért is örvendetes, mert az összes nemzet igazából valami egyszerűséggel készült, egy két kivétel ha volt talán, de az biztos, hogy a legkomplikáltabb az a magyar cucc volt :) A lengyelek például zacskós levest főztek, amit megvettek a sparban...Majd igyekszem képeket is feltenni, csak az a gond, hog ytegnap úgy vittem el a fényképező gépemet, hogy a memória kártya itt maradt, és ezeket a képeket most nem tudom leszedni...

Megjegyzések

Többen mondták, hogy cenzúrázom a megjegyzéseiket. Úgy néz ki van némi probléma a rendszerben, sajnos ez az eredménye, ha minél egyszerűbbé akarom tenni a megjegyzés írását. De aki szeretne megjegyzést írni, az tegye névtelen felhasználóként (ezt az opciót kell bejelölni a megjegyzés elküldése előtt) de lehetőleg írja alá, hogy tudjam, kinek válaszolok. Ha nem teszem közzé, az nem azt jelenti, hogy cenzúrázom, hanem hogy nem kapok értesítést róla. :)

Zágráb

Ma szervezett kirándulás keretében átugrottunk Zágrábba. Bár tudtommal hőskoromban már voltam itt, de ez egyáltalán nem rémlett, sőt a vicces, hogy Horvátországban még egyáltalán nem is voltam, mert akkor még valami Jugoszláviának hívták, vagy hogy...:)
A busszal a város másik feléről indultunk, nem volt olyan kellemes átvánszorogni, hajnalok hajnalán a másik kollégiumhoz. A határ Maribortól alig 40 percre van, tehát tényleg nem távolság. Sajnos már ott kezdődtek a problémák, mert azok a törökök, akik első félévben is itt voltak, nem rendelkeztek érvényes vízummal, meg az útlevelük is le volt adva a helyi hatóságnál. Így ők nem hagyhatták el Szlovéniát. A határőrséggel visszafele is meggyűlt a bajunk, mert az új Schengeni-határok miatt, eléggé megszigorították a beléptetés, és egyesével kellett átsétálnunk a határon, és úgy nézték meg a papírjainkat. Ilyen oskáig még soha nem várakoztam határátkelőnél, pedig még csak sorban sem kellett állni.
A program kiírásában az volt, hogy európa egyik legnagyobb állatkertjébe megyünk, nos mint utólag kiderült az állatkert méretei még a szervezőket is meglepték. Szerintem a pécsi állatkert hozható fel mellette egy lapon :) Lehet csak azért mondták, mert körülötte van egy nagy városi park, de ez nagyjából annyit tesz mintha a pesti állatkertet összevonánk a városligettel...
Egyébként azt kell, hogy mondjam, amit láttam ma Zágrábból, az tetszett. Bár nem igazán értettem, hogy városnézés gyanánt miért éppen a városi temetővel kezdtük, és néztük meg a horvát történelem minden kulturális és politikai nagy alakjának sírhelyét. A temető látogatás után felmentünk a Gradecba, amely Zágráb magasabban fekvő részének a neve. Ezenkívül még 2 másik része is van, a Kaptol, ahol a katedrális is található, illetve az új város, ami a második világháború után épült igencsak említésre nem méltó stílusban. A dombon, ami kvázi a várnak felel meg, található a parlament és egyéb pártszékházak. Ott létünkkor tele volt a parlament előtti parkoló, gondolom valami ülés lehetett odabent. Egyébként a parlament az alábbi képen látható. Az ott parkoló autók, mind csupa E Merci, meg Audi, azonos rendszámmal futottak persze...
Aztán ott volt még mellette a Szt. Márk templom, aminek a tetején mozaikból kirakva a horvát címer, amivel csak annyi baj volt, hogy 3 oroszlán és a piros fehér mezők fordítva kerültek fel, valamint a piros fehér mezők a piros négyzettel indulnak, valamint nem zsidó csillag van a címerben, hanem ötágú. Ez az első címer volt. A második címer, ami Zágráb címere, az a valóságban kék, és nem piros, és a hold meg a csillag fordítva van rajta. Az idegenvezető azt mondta, hogy azért rontották el ennyire a templom tetejét, mert amikor renoválták a templomot, a zágrábiaknak nem volt elég pénze a felújításra, és Ausztriából kaptak anyagi és szakmai segítséget, csak az osztrák mesterek nem igazán álltak a helyzet magaslatán.










Ami még nagyon tetszett Zágrábban, az természetesen a villamosok :) Most jöttem rá, hogy valójában sok várossal ellentétben Pesten olyan villamosok járnak, amelyek ugyanúgy elférnek a vasúti síneken is. Itt ezzel szemben keskeny nyomtávú és csak egy irányba közlekedő villamosok voltak, tehát megfordulni csak a szakasz végén tudnak és felszálni is csak a jobb oldalon lehetséges, mert igazából olyanok mint egy sineken futó busz. Ezt egyébként beszéltük is a többiekkel, hogy ez azért van, hogy Pesten széles nyomtávúak a sínek, mert lehetővé akarták tenni, hogy katonai vonatok tudjanak közlekedni városon belül is. Nem tudom hgy ez tényleg így volt e, de az biztos hogy utána fogok járni. Várom a névtelen megjegyzéseket a topichoz :)
Dióhéjban nagyjából ennyit akartam elmondani, a mai nap történéseiről ,mert mentem elájulok a fáradtságtól és holnap reggel ismét útnak indulunk és megyünk Planicaba, megnézünk egy síugró versenyt, meg kicsit összerázódunk...Sajnos mi magyarok annyira összerázódtunk már, hogy időnként azt vesszük észre, hogy egészen klikkesedtünk. Ennek nem örülök :(

Német óra

Az erasmusos tanulmányok rendszerint az adott ország hivatalos nyelvén folynak, de persze olyan esetben mint mondjuk Szlovénia a szlovén nyelvnek valószinűleg nem lenne elég nagy vonzereje, így például én, angol nyelven hallgatom az előadásokat. Emelett természetesen van lehetőség egyéb nyelvórák látogatására, így gazdasági angol és gazdasági német órák is vannak. Úgy döntöttem, hogy kihasználom a kínálkozó lehetőséget és felveszek egy német kurzust, hogy mire hazaérjek, ragadjon rám némi tudás a rég nem használt nyelvből is.
Német gazdasági nyelvkurzusból 3 szintet kínálnak, bármilyen hihetetlen is, 1,2,3 elnevezésűeket. Én eleinte az 1es szintre jelentkeztem, de mielőtt elmehettem volna az első órára, elaludtam...ki gondolja azt bárki is komolyan, hogy olyan egyszerű reggel 8ra bemenni órára? :) Ezért kénytelen voltam a következő idősávban a 3-as szintet látogatni. A vicces az volt, hogy ott angolul alig, csakis németül beszéltek, igy már rögtön rá voltam kényszerítve, hogy kimagyarázzam magamat a tanár előtt...két kérdést körülbelül 5 percig fogalmaztam :) Végülis megállapodtam vele abban, hogy megnézem hogy tetszik a 3as szint és utána döntök. Az óra egyébként nagyon érdekes volt, sokkal interaktívabban tartották, mint gondoltam. Például az óra első fele, hallgatói prezentációkkal telt, egyik téma az örökzöld légszennyezés volt, a második női szabadalmakról szólt. Hiába, mégiscsak a nőnap utáni hét volt...
A legjobb az volt, hogy értettem mindent amiről szó volt. Például, volt egy video társalgás, egy német cég NagyBritanniában akar hústermékeket értékesíteni, és hogy mit tegyenek az ügy érdekében. Adjanak egy vagonnal a Tesconak, szólt a felvetés a videon. Ennél a résznél a tanárnak el kellett magyarázni hogy mi is az a Tesco. Teljesen ledöbbentett, és nem is az, hogy a szlovének nem tudják, mi az a [tesau], hanem az, hogy első gondolatom az volt, hogy milyen debilek, hogy még a Tescot sem ismerik. Aztán rájöttem, hogy a hiba nálam van, mert milyen dolog már, hogy szinte el sem tudjuk képzelni az életünket már Tesco meg a társai nélkül. Szolnokon van 4 hipermarket, Mariborban eddig csak egyről tudok, és a többiek sem mondták, hogy lenne másik, pedig Maribor lényegesen nagyobb mint Szolnok. És itt is csak az után kezdtek el terjedni az Aldi, Lidl, Hofer meg a társaik, hogy az eurot bevezették. Így is lehet ezt csinálni...

Holnap elmegyünk Zágrábba, szerveztek nekünk egy kirándulást az állatkertbe, meg lesz idegenvezetés a városban.

Ja és hogy hű maradjak a blogom címéhez, ma egy mexikói étteremben ebédeltünk, RicoTorresban. 1,92 €-ért két, egyenként 40centi hosszú, fullosan megtöltött [pakétát] ettem. Azt hittem ott hagyom a végét, de a desszert miatt nem tehettem :)

Autók

Kezdeném ott, hogy Szlovénia magasan a többi közép-kelet európai ország fölött van életszínvolát tekintve. És ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a kávézók télen is kirakják az utcára az asztalaikat, vagy hogy gondozottak az utak, hanem az autók mennyiségében és minőségében. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy itt sokkal inkább érezhető a német hatás az emberek viselkedésében, mint akár Ljubljanában, vagy Nova Gorizában, ami konkrétan olasz-szlovén határváros. Ugyanis itt az autósok megállnak, ha gyalogos akar a zebrán átmenni. Nem nyomják a dudát, nem bőgetik a motort, nem ugatnak ki az ablakon. Persze az óvatosság itt sem árt, vannak bunkók errefelé is. Ami viszont nagyon vicces, hogy rengeteget dudálnak, ha szabálytalanságot látnak. Például tegnap előtt, jövök visszafele, a külső koliból, és látom hogy egy BMW terepjáró leparkolt a buszmegállóba, és 5 másodpercre rá, a szemből jövő forgalomból többen is dudálni kezdtek, és mutogatni a BMW-s felé...
És ha már szóba került az életszínvonal, ez bizony a diákok kocsiparkján is meglátszik. Olyan sportkocsik is parkolnak a koli mellett, aminek még a nevét sem tudom, de például a BMW sportkupéjára már fel sem kapom a fejemet. Íme néhány kép, hogy is néz ki a koli parkolója egy csütörtöki és egy vasárnapi reggelen.

Boldog Nőnapot!

Kissé kellemetlen, hogy ha kicsit is elhanyagolom a blogomat, akkor már alig jutnak eszembe, hogy mi történt 2 nappal ezelőtt. De hát hiába, az a helyzet, hogy sok teendőm van, és nem is igazán jutok géphez, hogy leírjam minden nap az eseményeket. De azért megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
Szóval ott hagytam abba, hogy kedden magyar pikniket tartottunk. Másnap reggelre azt találtuk ki hogy felnézünk a Pohorje csúcsra, ami mint Zakopánéban a Tátra, óriásként magasodik a város fölé. Sajnos a ramaty idő miatt a csapat fele megrettenet a feladattól, így ha nem is a nagy hegyre, de a Piramidára felmentünk. Ez egy domb, ami a városközponttól 15 percre van, és olyan meredek az oldala, és ráadásul egyenletesen emelkedik, hogy az embert tényleg egy piramisra emlékezteti. Valamikor egyébként vár volt rajta, de annak már csak a romjai maradtak meg. Most egy szentély áll a helyén, ami esténként nagyon szépen ki van világítva, és nagyon messzire el látszik. Egyébként ez nagyon megy itt a környéken. Majdnem minden domb tetjén van valami vallási emlékmű, többnyire templom és kápolna, és nem kevés a domb...
Ezen a napon volt a közös vacsoránk, amit itt fogyasztottunk el a koli melletti étteremben. Meg nem mondom, mit ettünk, de rossz semmiképp sem volt. Jó volt látni, hogy az összes fontosabb arcot, aki felelős azért hog yjól érezzük itt magunkat, már ismertem. Sanja, Sunny, Klemen...szóval ha másban nem, de ebben mindenképpen volt az AEGEE-nek haszna. De persze másban is volt :)
Vacsi után welcome party volt, a Bongosban. Készült jó néhány vicces kép rólunk, de ezeket most nem tudom megmutatni, mert valamiért rossz a kép feltöltés.
Csütörtökön reggel megvolt az első óra. Systems and instruments in international trade. Már a feladatunkat is tudjuk, 15 oldalas tanulmányt kell irni, valami szabadon választható témában. Csapattársam a Delyan, remélem nem utasítja el élből antiglobalista gondolataimat :) Egyébként a tanár, állítólag nagyon híres professzor, Vito Bobek. Már most látom, hogy többször lefogom őt Titozni, mert annyira nem áll rá a nyelvem a nevére...
Délután elmentem futni, kíváncsi voltam, hogy bírom az utat a Piramidára fel, és útközben egy csapat őzbe botlottam. Alig 10 méterre tőlem pislogtak rám az út mellett, aztán beszaladtak az erdőbe. Voltak vagy 5en, tök klassz volt :) A hegymenetet egyébként sokkal nehezebben bírom a szolnoki tiszaparti futást.
Pénteken úszni mentem, miután Tereza, egy cseh lány sopánkodott, hogy senki sincs aki elmenne vele úszni. Nem kellett nagyon erőlködnie, mert én is meg akartam nézni az uszodát. Sajnos nem ugyanaz mint az egyetemi, ahol ingyen pancsikolok. Itt bizony másfél óráért 4 eurót kell lepengetni. Kezdem egyre jobban megbecsülni, hogy az egyetem még szaunát is fenntart nekünk, mert itt még az sem volt...Viszont életemben először toronyugro medencében úsztam, ami annyiban más, hogy itt 4 méter mély a víz, ami kicsit ijjesztő. És nagyon meleg is, ami nem túl jó az úszáshoz.
A mai bejegyzésemet egy virággal szerettem volna befejezni, de sajnos a kedves hölgyek kénytelenek a jókívánságommal beérni. Boldog Nőnapot! egyébként itt is megünnepeltük, vettünk a lányoknak sok szép kis virágot, jó lenne tudni a nevét is, de nem vagyok kertész :(

Magyar piknik

Tegnap este magyar pikniket tartottunk a koli konyhában. Onnan indult a dolog, hogy el akartam menni az intersparba venni ezt azt, és jött velem a Zsuzsi is. Közben Balázs (akivel tegnap reggel ismerkedtünk össze) szólt, hogy vásárlás után igazán meglátogathatnánk, így szóltam Zsuzsinak, hogy itt a remek alkalom, elfogyaszthatjuk a hűtő nélkül maradt fél kiló szalámit és kolbászt. Így aztán bevásároltunk néhány bagettet, meg bort, letelepedtünk a konyhánkba, hoztunk még erős pistát, meg fokhagymát és persze egy kevés pálinkát :)
Közben hozzánk verődött Sancho is, és jött még Delyan[deli:ján] és Zornitsa[zornicá], két bolgár jótevőnk :)
Egyébként teljesen ledöbbentem, mert Zornitsa úgy tömte magába az erős pistát, mintha csak lekvárral enné a kenyeret. A végén még a csokit kekszre is tett belőle, és csak annyit mondott, hogy igen, egy kicsit sós...
Holnap már órám lesz az egyetemen, egy Systems and instruments in international trade órával nyitjuk a félévet. Egyébként eléggé szellős az órarendem :) Van egy órám hétfőn, délután 4től, kedd üres, a legnehezebb nap az szerda lesz, mert ott már két órám is van :) Sajnos van köztük 4 óra szünet, de ez szerintem pont jó lesz, hogy ebédeljek. És végül csütörtökön van még egy órám 10től. Szerencsére minden órám egy teremben lesz, csak az a baj, hogy ez a távolabbi épületben van. Értsd: 50 méterrel többet kell gyalogolni míg odaér az ember, mintha a közelebbi épületbe menne.

Ma megvolt a nyitó programunk az egyetemen. Kicsit rosszul jött ki a dolgo, mert nem igazán tudtam reggel időben felébredni. 10kor kezdődött az prezentáció az egyetemen, én meg 10kor ébredtem fel...Mikor beértem, éppen akkor tartotta Rebeka és Sanja a prezentációjukat az AEGEE-ről és a nyári egyetemekről. Úgy terveztem, hogy úgy megyek be, hogy senki ne vegyen észre, hogy késtem...(45 percet)...de éppen amikor beléptem, jutottak el oda a lányok, hogy levetítsék a kis filmet és mondja a Sanja, ezen a rendezvényen egyébként egyik társatok, Tomi is részt vett, hol vagy Tomi? És pont akkor vett észre és mutat rám, hogy áááá, ott vagy. Így aztán nem hogy csak egy-kettő ember vette csak észre hogy éppen hogy csak bejöttem, de mindenki.
Ma megnézhettük a közgáz épületet is, eléggé szocreál, majd keresek róla képet, de szerintem nem nagyon teszik ki az ablakba mutogatni.
Tegnap egyébként elmentem a helyi AEGEE egyik gyűlésére, hogy találkozzak néhány ismerőssel, akik éppen a májusi ljubljanai Agora előrendezvényét szervezik. Úgy néz ki azon is részt fogok venni, hamár úgyis helyben vagyok.
Pisu talált végül magának albérletet, alig 200 méterre a kolitól egy régi bérházban. Nagyon fullosan néz ki a lakás, meg is állapítottuk hogy amolyan LAuberge Espagnole hangulata van, azaz olyan mint az erasmusról szóló filmben a lakás. Két portugál és egy francia lakott eddig ott.
Ma úgy döntöttem felfedezem az interspart, ami kicsit meszebb van, de sok dolgom amúgy sem lenne, szóval miért is ne, holnap meg lehet megmásszuk a Pohorjét, mert az este havazott és kíváncsiak vagyunk rá közelebbről is. Lehet szerzünk majd valami szánkó féleséget...
Közben még mindig várom, hogy töltsék fel a skype egyenlegemet. Péntek utaltam, és még mindig függőben van. Szóval amint lesz egyenlegem, telefonálok!

Ecseri piac Mariborban

Ok, a tegnapi bejegyzésem eléggé se füle se farkára sikerült. Valójában az eső miatt estig semmit nem is csináltunk. Épp tartottunk egy étterembe, amikor is lecsapott ide Szlovéniába is a vihar. Hál istennek teljesen flottul ki kalkuláltuk, hogy meddig kell ennünk, mert mire végeztünk már el is állt az eső. A szokásokhoz hűen, megint tele tömtem magamat, de ezúttal čevačičával, vagy valami hasonló féleképpen írják. Mindenesetre ez egy tradicionális balkáni húsfalatka. Érdemes kipróbálni. És persze elmaradhatatlan sopszka saláta.
9re átcaklattunk a másik kollégiumba, amiről már meslétem. Letelepedtünk eg ykonyhába, és teljesen abban a hitben voltunk, hogy szombat este révén, senkit nem zavarunk, mert amúgy tök üres volt a koli. Hát a biztonsági őr kitessékelt bennünket 10kor, ellenkező esetben rendőrt hivott volna...így hazamentünk.
Ma reggel viszont paicolni mentünk, nem is akármilyenre. Meglátogattuk a helyi ecseri piacot, mert a többség úgy gondolta beszerez egy kerékpárt magának az elkövetkező néhány hónapra. Szóval nincs mese, első adandó alkalommal nekem is hoznom kell az enyémet! Összevetve az itteni bolha piacot, eléggé elmarad a szinvonala a budapesti től, mert például egyszer nem jöttek oda, hogy nyelvvizsgát, vagy személyit kínáljanak. Viszont a bicikliket 25-30€-ért meg tudták vennni a többiek.
A kellemetlenségek itt kezdődtek, mert míg oda taxival mentünk, mivel kinnt van a város határában, utaztunk vagy 15 percet, és mivel sokan voltunk két 6 fős txit rendeltünk. De vissza fele már csak négyen maradtunk, mert a többiek mind biciklire pattantak, így kb egy órát gyalogoltunk, de nagyon kellemes séte volt mert gyönyörű szép volt az idő. Így a sétától kimerülve, megengedtük magunknak hogy beülünk egy pizzériába. Szokásos 1,5 € ért vesztegetett óriás pizza. Ami ugye bükkfa lángon van sütve. És igazi hamu volt a pizza alján! Egyébként a képen Tereza, egy cseh, Delyan és Zornitsa, két bolgár és Pisu láthatóak. Ja és el ne felejtsem, hogy minden szó nélkül hoztak nekünk desszert jégkrémet pedig szó ne mvolt róla, hogy kapnánk...
Hiába sétáltuk át a fél várost, ami itt majdnem a fél ország bejárásval felér, délután elmentünk további túrára. Apropó, hamár az ország méretei szóba kerültek, miért nem esik az eső Szlovéniában? Mert ha megered és kinyitnak egy esernyőt akkor az befedi az egész országot...De a kedvencem, miért nincsenek bulik Szlovéniában? Mert az osztrákok nem szeretik a hangzavart...
Szóval túrázni mentünk, megmásztuk a helyi Kálváriát. Egész klassz volt, főleg mert még mindig szenzációs volt az idő. Maga a hegy kb 200 méterre emelkedik ki a városból. De ez asszem valamennyire látható a képen is. Eléggé meg voltak gyötörve az emberkék. Asszem még nem említettem, de reggel hozzánk verődött két finn is. Hát azon teljesen kiakadtam, hogy majd megfagytam reggel még, mert tényleg hideg volt, ők meg, megjelennek rövidgatyában, rövidujjúban. Itt is, csak ők voltak ujjatlan poloban, mindenki más kabátban vacogott, mert iszonyat erős szél fújt. Hogy csinálják??? Ráadásul lányok...

Időjárás jelentés

Ma elromlott az idő. Meg is jegyezte Sancho, hogy én mindig kifogom a viharokat Szlovéniában, de erről kicsit később.
Tegnap este elmentünk szocializálódni a másik koliba. Itt ugyanis úgy van, hogy azok akik a Közgazdasági és jogi karokon tanulnak kerülnek be a Tyrseva ulica beli kollégiumba, a többiek pedig mennek a Gosposvetska koliba. A Tyrseva lényegében 3 darab 6 emeletes panelház, direkt kollégiumi célból építették őket, így természetesen nincs bennük lift :) Ez akkor volt gond amikor beköltöztünk.
A gosposvetska ezzel szemben más. Nem kérdeztem meg ugyan a helyieket, de az sokkal inkább tűnik számomra úgy, hogy azok eredetileg nem kollégiumnak, hanem lakóháznak készültek. Amit eddig láttunk, az 3-4 db 10 emeletes betonkocka, borzalmas állapotban és több elszórt 3 emeletes társasház. Mindben diákok laknak. Oda mentünk tegnap este is ismerkedni. Beültünk egy konyhába, de mivel sokan voltunk, igy nagyon kényelmes nem volt. Meglepetésünkra ott volt két szlovén középiskolás kis csaj, fogalmam sincs hogyan keveredtek oda, de egész jó viszonyban voltak a régebbi erasmusos diákokkal. Tehát gondolom rutinosak voltak. Az este egyébként teljesen jelentéktelenül telt, azt leszámítva hogy éjjel 2kor értünk haza.
Reggel Ági ébresztett sms-el, arra gyorsan válaszoltam, de mire oda jutottam volna, hogy visszaaludjak, valaki elkezdett trombitán gyakorolni, és esélytelen volt lenyugodni. Így aztán nem volt sok nyugtom.