2008. március 12., szerda

Német óra

Az erasmusos tanulmányok rendszerint az adott ország hivatalos nyelvén folynak, de persze olyan esetben mint mondjuk Szlovénia a szlovén nyelvnek valószinűleg nem lenne elég nagy vonzereje, így például én, angol nyelven hallgatom az előadásokat. Emelett természetesen van lehetőség egyéb nyelvórák látogatására, így gazdasági angol és gazdasági német órák is vannak. Úgy döntöttem, hogy kihasználom a kínálkozó lehetőséget és felveszek egy német kurzust, hogy mire hazaérjek, ragadjon rám némi tudás a rég nem használt nyelvből is.
Német gazdasági nyelvkurzusból 3 szintet kínálnak, bármilyen hihetetlen is, 1,2,3 elnevezésűeket. Én eleinte az 1es szintre jelentkeztem, de mielőtt elmehettem volna az első órára, elaludtam...ki gondolja azt bárki is komolyan, hogy olyan egyszerű reggel 8ra bemenni órára? :) Ezért kénytelen voltam a következő idősávban a 3-as szintet látogatni. A vicces az volt, hogy ott angolul alig, csakis németül beszéltek, igy már rögtön rá voltam kényszerítve, hogy kimagyarázzam magamat a tanár előtt...két kérdést körülbelül 5 percig fogalmaztam :) Végülis megállapodtam vele abban, hogy megnézem hogy tetszik a 3as szint és utána döntök. Az óra egyébként nagyon érdekes volt, sokkal interaktívabban tartották, mint gondoltam. Például az óra első fele, hallgatói prezentációkkal telt, egyik téma az örökzöld légszennyezés volt, a második női szabadalmakról szólt. Hiába, mégiscsak a nőnap utáni hét volt...
A legjobb az volt, hogy értettem mindent amiről szó volt. Például, volt egy video társalgás, egy német cég NagyBritanniában akar hústermékeket értékesíteni, és hogy mit tegyenek az ügy érdekében. Adjanak egy vagonnal a Tesconak, szólt a felvetés a videon. Ennél a résznél a tanárnak el kellett magyarázni hogy mi is az a Tesco. Teljesen ledöbbentett, és nem is az, hogy a szlovének nem tudják, mi az a [tesau], hanem az, hogy első gondolatom az volt, hogy milyen debilek, hogy még a Tescot sem ismerik. Aztán rájöttem, hogy a hiba nálam van, mert milyen dolog már, hogy szinte el sem tudjuk képzelni az életünket már Tesco meg a társai nélkül. Szolnokon van 4 hipermarket, Mariborban eddig csak egyről tudok, és a többiek sem mondták, hogy lenne másik, pedig Maribor lényegesen nagyobb mint Szolnok. És itt is csak az után kezdtek el terjedni az Aldi, Lidl, Hofer meg a társaik, hogy az eurot bevezették. Így is lehet ezt csinálni...

Holnap elmegyünk Zágrábba, szerveztek nekünk egy kirándulást az állatkertbe, meg lesz idegenvezetés a városban.

Ja és hogy hű maradjak a blogom címéhez, ma egy mexikói étteremben ebédeltünk, RicoTorresban. 1,92 €-ért két, egyenként 40centi hosszú, fullosan megtöltött [pakétát] ettem. Azt hittem ott hagyom a végét, de a desszert miatt nem tehettem :)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szlovéniában van egy erős saját élelmiszerlánc, a Mercator, ami nem azt jelenti, hogy ne ismenék a nagy nemzetközi neveket. Britek és franciák nincsnek, de Hofer, Lidl és Interspar már béven az euró bevezetése előtt volt.

És Mercator az egész balkánon elterjedt, tehát kb olyan multi ott (ugyanúgy globalizál), mint a nagyar CBA a Kárpát-medencében (vagy az angol tesco K-Európában)

László Tamás írta...

Nos, tény hogy a Mercator elég erősen jelen an, mitöbb, a belvárosban lényegében csak Mercatort lehet találni, de nekem tényleg azaz emlékem volt, másfél évvel ezelőtről, hogy Mercator és semmi más. Aztán idefele jövet rengeteg szupermarketet találtunk, és direkt megkérdeztem a helyieket, hogy akkor ez hogy is van és nekem ők mondták, hogy a Lidl, Hofer meg a társaik az elmúlt évben szaporodtak meg, de nagyon.
A másik, hogy egy szóval nem állítottam, hogy a szlovének ne ismernék a nemzetközi márkaneveket, egész biztos lennék benne, hogy odahaza is elég banbán néznének elég sokan, ha megkérdezném, mi az a Wal-Mart, hiába a világ legnagyobb áruházlánca...