2008. március 29., szombat

Podim Konferencia

Pénteken egész nap egy konferencián vettünk részt, mivel Entrepreneurship (Kisvállalkozások gazdaságtana) című tárgy oktatója, Rebernik prof. meghívott bennünket is, hogy vegyünk részt, adjuk a tömeget és értékeljük a látottakat, hallottakat. A konferencia helyszínéül Maribor legexkluzívabb szállodáját választották, a Hotel Habakukot, ami egy 5 csillagos szálloda, közvetlenül a Pohorje lábánál a város felé néző sípálya végén. Végre egyébként eljutottunk ide is, most már tudjuk hogyan kell eljutni a Pohorjéhoz, ha fel akarnánk menni a hegytetőre. A sífelvonók még mindig járnak, pedig az ember azt hinné, hogy ha nincsen hó, akkor síelés sincs, de a helyzet csalóka, mert a hegy túl oldalán állítólag 50 centi hó van még.
Szóval a konferencia. Ez egy nemzetközi találkozó volt, jöttek Európa legtöbb országából, több híres előadó is volt állítólag, a témakör a hálózatok ereje, többnyire az egyetemek-vállalkozások viszonyáról, spin-off modellekről, egyetemi platformokról, ipari parkokról, innovációról stb volt szó. Sajnos az első előadást kishíján át aludtam, mert előző nap sport napot tartottam, ami futás-konditerem-szauna kombinációban valósult meg, és mivel a szaunát este 11ig béreltük ki elég sokára értünk vissza a kollégiumba, amit csak tetézett, hogy Dido-val sakkpartiba kezdtünk a szaunában, amit fél 1kor fejeztünk be...és csak ezután mentem aludni, 7kor meg már mentünk a konferenciára.
Szerencsére a második előadás sokkal érdekfeszítőbb volt, jobban is értettem amiről beszélt az ipse, a turkui (Finnország) egyetem és a környező vállalatok viszonyáról. Vicces volt hallgatni, hogy felsorolja, hogy Finnország így, Finnország úgy, legjobb a világon az oktatási rendszerük, de hogy az egyetemi rendszerük egy fabatkát sem ér. Ja, és persze náluk lakik a Télapó...
A további agóniától a kávészünet mentett meg, soha nem voltam nagy kávé ivó, de most úgy megörültem a kávénak, mint még soha. A prof már jó előre figyelmeztetett bennünket, hogy mint a közgazdaságban sem létezik, úgy nekünk sem jár ingyen ebéd, csak ingyen kávé. Sőt a második kávészünetben ingyen croissant is járt, és komolyan mondom, csak szánakoztam magunkon, amint látom a diáksereget (nem csak mi voltunk ott vendégek, hanem szlovén gimnazista csapat is volt ott...azok sokkal rosszabbak voltak :)) megrohamozni a péksütis asztalt és ölre menő harcot vívni az utolsó megmaradt croissant falatokért.
Az első kávészünet után különvonultunk kisebb termekbe, ahol 12 perces prezentációkat tartottak különböző phd aspiránsok, egyetemi oktatók, vállalatvezetők, és lehetett őket a végén kérdezni. Itt is számos témakörben voltak előadások, például vidéki lakosság megtartása, foglalkoztatása saját üzemeltetésű hálózatok segítségével, vagy kisvállalkozások nemzetközi adatbázisa, és az utolsó előadás egy Corvinusos lányé volt, aki arról a "spin-off" modellről tartott előadást amiben Petiék és kapták a támogatást a +forrás elindításához. Nem tudtuk igazából előtte, hogy kik fognak előadni, csak láttuk, hogy magyar lesz, de amint berakta a prezentációt és felbukkant a közgáz képe, felugráltunk ülő helyzetünkből a Pisuval. Egyébként minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy a legjobban ez az előadás tetszett és szerintem a többi résztvevőnek is mert rengeteg kérdést intéztek hozzá. Aztán a program végeztével odamentünk hozzá és beszélgettünk. Ekkor vettem észre, hogy az egyik lány, aki akkor éppen elkezdett babrálni a számítógéppel, nagyon ismerős, és ahogy jobban megnéztem, kiderült, hogy Andrea volt az, akit szintén a 2006-os nyáriegyetemről ismerek. Szóval egyel nőtt az itteni régi ismerősök száma.
Este Sanja azt a kérdést intézte hozzám, megyek e a Sunny-nak a szülinapi bulijába, és mivel azt mondta, rengeteg AEGEE-s lesz ott, természetesen elmentem. Valóban, a legtöbb embert akit korábban ismertem, ott volt. Ott volt Purgaj is, akivel olyan vicces élményem volt, hogy reggel amikor mentünk a konferenciára, épp beállt a busz a megállóba és elkezdtünk rá felszállni, de a szomszédos megállóban állt egy srác aki borzasztó ismerős volt nekem, szólok Zornitsanak, a bolgár lánynak, hog ynem tudja miért ismerem én azt a srácot annyira, ő meg a busz ajtóból kiabált vissza, hogy Purgaj!!! Szóval ez a nap teljes egészében a régi ismerősök újra felfedezéséről is szólt :)

Nincsenek megjegyzések: