Gorenjska régió

Miután csütörtökön megvolt a zágrábi kirándulás, pénteken reggel újfent buszra szálltunk, mert egy másik nemzetközi diákokkal foglalkozó iroda, az ESN szervezett nekünk egy kirándulást, és elmentünk Szlovénia Gorenjska nevezetű régiójába. Első utunk Kranj-ba vezetett, ahol fel kellett volna vegyünk néhány másik Erasmusos hallgatót, de végülis valamiért ez meghiúsult, és feleslegesen mentünk be Kranjba. Egyébként este ugyanide jöttünk vissza, hogy itt aludjunk. A kényszer kitérő után tovább folytattuk utunkat Planica felé. Erről a helyről azt érdemes tudni, hogy a világ legnagyobb siugró sánca, de mivel elég régi, nem kis sétát kell megtenniük a siugróknak felfelé. Eleinte azt hittük a legaljáról is gylog mennek fel, de úton elfele észrevettük, hogy van fölfele sikló, de a legfelső részt akkor is csak gyalog tudják megközelíteni. Egyéb iránt, itt állították be a jelenleg érvényes világrekordot is, amit a mostani döntőben alig 2 méterrel múltak alul, tehát majdnem elérték. És bármikor, amikor amikor átugrották a 215 métert lejátszották a "Planica, Planica, [sznezsiné, krájicá]" nótát, ami azt jelenti, hogy Planica, Planica, a síugró sáncok királynője. Ilyenkor mindig egyfajta népünnepély vette kezdetét, ami nélkülözhetetlen is volt, mert miután a nap elérte a szirtet, már rögtön érezni lehetett, hogy hideg van.
A bajnokság végeztével Kranj felé vettük az irányt, hogy elfoglaljuk a szállást. Estére disznótorossal "kedveskedtek" nekünk, amit nagy duzzogva ugyan de letoltunk, de még a szlovén szervezők is panaszkodtak, hogy rosszul készítették el :(
Másnap kilenckor indultunk Vintgar felé, ami egy folyó által vájt szurdok, nagyon meredek sziklafalakkal, amik helyenként több száz méterre magasodtak fölénk. Sajnos épp olyan időpontban voltunk ott, amikor eléggé kevés víz volt a folyóban, és ez szerintem látható is, hogy a vízesés lényegében alig csordogál...Viszont rengeteg ritka virág bújt ki éppen ezekben a napokban és ezeket viszont aligha lehet máskor látni. Mi magyarok egyébként, miután éppen március 15-a volt kitűzük magunkra a kokárdát, amit egyesek érdeklődve figyeltek, és kérdezték mire van az...Tartottunk persze történelem órát is :) Vintgar után ismént buszra szálltunk, és Szlovénia második legmagasabb vízesése felé vettük az irányt, ami történetesen a Száva forrása is egyben. Sajnos ismét egy kis csalódást kellett átélnünk mivel a "száraz" évszak miatt csak egy kis csermely csordogált le a magasból, de azért megnyugtattak minket, hogy ennél lényegesen jobban néz ki, amikor sok víz folyik le rajta. A két alábbi képen látható is a különbség:

Ahhoz hogy ide feljussunk a Vintgar-tól, el kellett haladjunk a Bohini tó melett. Így aztán a három célpontból, amit Gabi felhozott már csupán a Skocjanske Jame hiányzik, de angyon bízom benne, hogy oda is eljutunk előbb vagy utóbb :) A vízesés egyébként nincs messze a parkolótól, és oda remekül kiépített lépcső soron lehet feljutni, aki erre jár semmiképp se hagyja ki, mert nagyon klassz látvány...
A vízesés után ebédelni indultunk a bledi-tóhoz. A prgram szerint csónakázás és ebéedelés volt betervezve, de mivel túl sokan voltunk, így kétfelé osztottuk a társaságok és amig az egyik fele ebédelt, addig a másik fele csónakázott. Aki hallott már a bledi-tóról az elhiheti, hogy a világ talán legszebb tava, kristálytiszta vizével és egy imádnivaló kis szigettel a közepén, ami nem mellesleg Szlovénia egyetlen szigete. A szigeten egyébként egy apátság található, ahol esküvőket szoktak tartani, mert van ott egy harang, amit a legenda szerint ha megkongatnak, teljesül minden kívánság. De persze a harang megkongatásáért fizetni kell, így én kihagytam, ahogy közülünk mindenki :) A csónakázás egyébként nagyon mókás volt, mert mi egy 4 személyes csónakban mentünk aminek a kapitányának kinveztem magamat. Odafele én eveztem egyedül és természetesen megérkeztünk épségben, de visszafele változtattunk a névsoron és úgy döntöttünk hogy a 3 lányt, Ágit, Beát és Erikát én menekítem ki a szigetről. Persze a lányok is meg akarták csillogtatni evező tudásukat, így aztán menetközben több ízben is halál közeli élményben volt részünk, amikor is a lányok helyet akartak cserélni velem az evező bakon, de végülis épségben megúszuk, pontosabban szólva, úsznunk azt nem kellett. A végére én már csak hátra dőltem a hátsó ülésen és naviáltam a lányokat, hogy akkor most melyikőjük húzza meg erősebben, merre kanyarodjunk éppen :) De a lényeg, hogy épségben, és Ágit leszámítva szárazan értünk partot, mivel ő ült a hajó orrában és oda néha-néha bizony csapódot a lapát által felvert vízből. Az ebédhez meg még annyit akarok hozzáfűzni, hogy már előre figyelmeztettem a többieket, hogy ne várjanak túl sokat, mert emlékeim szerint, amikor is legutóbb itt ovltunk ez a környék Blednek a gettósabbik része, és még itt is egy vagyonba kerül bármilyen étek. 2 éve az olasz srác kért milánói makarónit de két falat után azt mondta, hogy ez nem milánói, meg nem eszi, kéri vissza a pénzét...nem kapta. Most mi ugyan nem milánóit, hanem rántot csirkeszárnyat kaptunk de igazából több csont volt rajta mint hús, és ez most tényleg nem amiatt volt, mert nem tudok csirke szárnyat enni, hanem mert tényleg mindenki erről panaszkodott :)

Ezzel nagyjából le is zárult a hétvégi kiruccanásunk, de a programban még benne foglaltatik egy kis tutajoszás valahol a Dráván, vagy a Murán, de az időjárás miatt lehet későbbre lesz halasztva.
Vasárnap este nemzetközi vacsorát rendeztünk a helyi ifjúsági klubban. A magyar csapat paprikás csirkét, tojásos nokedlit és csokis kókuszos golyókkal készült. Még a program kezdete előtt meginterjúvolt minket a helyi tévécsatorna, és demokratikusan el lett döntve, hogy akkor én fogok nyilatkozni, ami már csak azért is volt kellemetlen, mert én futva jöttem át a mi kolinkból ide a város túlsó felébe, és még lihegtem kicsit, remélem annyira nem leszek gáz látvány :) Egyébként a paprikás csirkét mindeni nagyon dícsérte, ami azért is örvendetes, mert az összes nemzet igazából valami egyszerűséggel készült, egy két kivétel ha volt talán, de az biztos, hogy a legkomplikáltabb az a magyar cucc volt :) A lengyelek például zacskós levest főztek, amit megvettek a sparban...Majd igyekszem képeket is feltenni, csak az a gond, hog ytegnap úgy vittem el a fényképező gépemet, hogy a memória kártya itt maradt, és ezeket a képeket most nem tudom leszedni...